Iskolatörténet

Kastély a dombon, avagy miért kaptuk a „Kastélydombi” nevet?

1982. szeptember. Az imreiek birtokukba vehették a régi kastélydomb helyén épült 12 tantermes Vörösfény utcai iskolát. A korszerű, csupa üveg épületben a tanév kezdetén már használhatták a helyiségek nagy részét, majd fokozatosan a tornatermet és a sportudvart is. Az iskola a kor akkori rendjének megfelelően un. „bokor iskola”-ként működött, vagyis az imrei iskolákat gyűjtötte egy bokorba.

1991. május 28-ám a Vörösfény utcai iskola felvette a Kastélydombi Általános Iskola nevet. Nevét a valaha itt állt Lövy kastélyról kapta.

Az iskolánk helyén álló kastély története 1865-ben kezdődött, amikor is Pestszentimrét még Péteri-pusztának hívták, s területét feldarabolták. Két nagyobb birtokot Lövy Bernát és sógora Auspitz Mór vásárolt meg.

A Lövy család 1875 körül (pontos évszámot nem ismerünk) építtette fel kastélyát és gazdasági épületeit a birtokon. A kert Nemes utca felőli részén állt egy szélfútta dombon a kastély, mivel akkoriban ez terület nagy pusztaság volt és semmi sem állt a homok útjába. A sárga falú nagyobb épület két kis tornya messze kiemelkedett a környék kicsit dombos vidékéből. A kastélyban 28 szoba állt a család rendelkezésére. Az épületet két sövénykerítés is körbevette, a belső udvar a gyerekek játszótere volt. Állítólag Lövyék megengedték a környékbeli egyszerű gyerekeknek, hogy itt játszanak napközben a birtokos csemetéivel. Az ápolt kert védelmét szolgálta külső bokorsor, ez óvta meg a kastélyt és közvetlen környékét a homokhordó viharoktól.

A mai Pestszentimréhez tartozó földterületüket mezőgazdasági művelés alá vonták, kialakítottak a kastély körül egy gazdasági épületekből álló majorságot, betelepítve több, nincstelen családot. A majorság középpontjában a kastély állt ez a mai tanuszoda mögötti melletti részre tehető, az iskola bejáratával kb. egy magasságban kezdődött. Az iskolánk helyén állt egy emeletes, fából készült magtár.

A kastély tornyairól monda is maradt fenn: állítólag a tulajdonos olyanra alakíttatta ki, hogy onnan szemügyre vehesse a kastélyt körbevevő földjein dolgozó cselédeit.

1910-ben a kastély már elhagyottan állt, tulajdonosai csak ritkán -főleg nyáron -tartózkodtak itt. A tanácsköztársaság idején (1919) a település új nevet kapott Marxfalva néven.Ekkor költözött be sok nincstelen is a kastélyba. Vége hát a birtokos család és a kastély romantikájának. A 30-as évekig állt a kastély, amikor is azonban Fekete Béla helyi vállalkozó bontotta el az akkor már romos épület falait. Tégláit beépítette a mai cukrászda, lottózó Nemes utcai épületébe.

A bontás közben derült fény a kastély szellemének kilétére, a bentlakók közül ugyanis sokan panaszkodtak a szeles időben kibírhatatlanul vijjogó, sivító hangra. A tettes a kémény bontásakor lepleződött le: az elrozsdásodó szélkakas személyében. Sokan tudni vélték, hogy csontváz is előkerült a szétbontáskor, erről azonban már csak az öregek tudnának mesélni.

A kastélytalanná vált domb a szüleink kedvelt téli paradicsomává vált, a szánkóversenyeket máig, mint felejthetetlen emlékeket idézik

Forrás: Pándy Tamás: Falu a Városban -Epizódok Pestszentimre Történetéből

Helytörténeti Olvasókönyv

Fővárosunk XVIII.kerület